Lombikbaba

A sikertelen, egyszer remélem sikeres lombik kezelésekkel kapcsolatos gondolataimat szeretném kiírni magamból. Van bőven. :)

Értekezés a terhességi vészes hányásról

Nem akartam a felemelő 17. heti ultrahanggal egy fejezetbe írni, de foglalkoztat mostanában valami. A terhességi vészes hányás, terhességi rosszullét. Azért gondolkozom sokat ezen, mert rendszeresen megkapom az ismerősöktől, hogy "milyen jó neked, hogy otthon vagy", "milyen jó neked, hogy ennyit alhatsz", "visszasírod majd még ezt az időszakot", stb. Ezekenek az ismerősöknek és a sok házzáértőnek olyan szívesen bemutatnám, hogy milyen ezzel együtt élni. Nem kívánom nekik, hogy éljék át, de azért jó lenne, ha megismerkednének a dologgal.

Most, így a negyedik hónap szenvedés után, már nagyon nehezen viselem a megjegyzéseket és azt hiszem jobb,ha kiírom magamból a haragomat. Szóval nekem eleve az nehezítette a boldog kismama lét megélését, hogy túlstimuláltak. A terhességem első két hetében akkora volt a hasam, mint egy ház, a víztől, ami a hasüregemben folydogált. Emiatt volt, hogy arra ébredtem, hogy szúr a szívem, nem kapok levegőt, meg fogok halni. Amikor ez egy borzasztóan kellemetlen gyógyszer hatására elkezdett múlni, akkorra elkezdtem émelyegni, majd pár nap múlva kezdődött a pokol. Hányások. először csak kaja után, majd ha felkeltem, ha ettem,ha nem, ha ittam, ha nem, ha rosszul mozdultam, ha kinyitottam a hűtőajtót, bármi kiválthatta. De ez igazából azért volt borzalmas, mert emellé minden percben hányingerem volt, szédelegtem és alig bírtam az ágyból kikelni. Egy idő után már nem bírtam enni se, de még vizet inni se. Ezért jutottam a kórházig, ahol kaptam egy kis infúziót hányáscsillapítókkal meg egyéb fincsiségekkel.. Az ugyan 2 napra helyretett,valamennyre, de aztán kezdődött újra az állandó émelygés,a folyamatos rókázás, sav és epehányás. Amikor azt hittem, hogy már ennél rosszabb nem lesz, akkor időnként olyan migrénes fejfájás tört rám, hogy csillagokat láttam, majd teljesen váratlanul, néha-néha eleredt az orrom vére. Ehhez jött még hasmenés, majd az iszonyatos savtermelődés. Annyit javult a helyzet mára, hogy kevesebbet hányok és azért több kaját bírok enni, de pl a húsok nagy részétől még most is undorodom és igazából elég sok dologtól viszolygok. Volt vagy két hét, amikor csak gyümölcsöt bírtam lenyelni.Az eddig kedvenc ételeim sorra jöttek vissza és jóformán mindentől megundorodtam.

Na szóval, valójában nem tudom, hogy a normál terhességi rosszullét, mennyire hasonlít ehhez, de ha kicsit is, akkor nem hiszem, hogy kellemes. Így, fokozottan, meg számomra szinte elviselhetetlenné vált. Különösen, hogy a bűvös 12. héten sem múlt el. Hál' Istennek a férjem és a családtagok megértenek és látták, látják, hogy mennyire szenvedek. E nélkül valószínűleg már megbolondultam volna.

Szeretném, ha több együttérzés jutna  a szenvedő kismamáknak, mert ez borzasztóan megterhelő fizikailag és lelkileg is. Alapból nagy változásokon megy keresztül egy nő a terhesség alatt. Ezeket mind fel kell dolgozni, el kell viselni, legtöbbször mosolyogva tűrni. Boldognak kell lenned, ha terhes vagy,meg hát ugye ezt akartad, nem?  :)

 

17. heti ultrahang

Nagyon nehé volt ennyi ideig nem látni a babát. Január 5-én voltunk a genetikai uh-n, december 21-én pedig utoljára a választott dokinál. Már a dokim is nagyon hiányzott, szóval épp itt volt az ideje a látogatásunknak. :)

A közérzetem nem volt  100százalékos, de természetesen az ultrahangokra valahogy mindig össze tudom szedni magam. Sőt még a doki előtt benyotam egy hatalmas marcipántorta  szeletet egy jó adag koffeinmentes latte machiátóval, illetve vásároltam melltartót és kismama felsőt, plusz egy anyanaplót, amibe elkezdek mindent feljegyezni a terhességről.

Megérkeztünk a rendelőbe, kivételesen senki sem volt rajtunk kívül, az orvos nyitott ajtónál papírokat rendezgetett. Nagyon izgultam, éreztem, hogy szapora pulzusom, vérnyomásom az egekben, remegett a hangom, kész voltam :) Meg is mértük a vérnyomásom. Évente kb. kétszer emelkedik fel, maximum 102-ig , most 126 volt :)

Beszélgettünk, jeleztem, hogy annyi a savam, hogy 100 embernek is  leelegendőnne, sajnos azt mondta, hogy erre nem nagyon lehet mit szedni. Mondtam, hogy a Rennie, kis adagok evése sokszor, felemelt párna, stb. nem segít semmit, ezeken kívül nincs gyógymód.  Ez nem esett jól, de az igen, hogy együttérzően megjegyezte az orvos, hogy hát valaki meg sem érzi a terhességet, míg nekem azért 4 hónapja sikerül szenvednem. Eleve lombikkal sikerült a baba(3.), majd túlstimuláltak, aztán jött a terhességi vészes hányás és azóta sem jöttem helyre teljesen. Kellemesen érintett, hogy erre emlékszik és szóvá is tette.

Na aztán először manuális vizsgálat. Szerencsére nem fájt. Megállapította, hogy minden normális, méhszáj teljesen zárva, a pocakom jó irányba, 17 hetesnek megfelelően növöget. Majd jött vééégre a várva várt ultrahang.

A kis mókus gyönyörű lett, mióta nem láttuk. Mindene megvan, izgett-mozgott (nem úgy, mint eddig), a kezét a feje elé tette, néha szopogatta, össze-vissza forgolódott. Minden kicsi ujjacskáját láttuk. A koponya átmérője 37,5 mm (remélem ez jó, a doki szerint teljesen jó), combcsont 24mm.A köldökzsinór pont a két lába között volt, úgyhogy azt nem tudtuk meg, hogy kisfiú, avagy kislány növekszik-e a szívem alatt. Végülis egyáltalán nem bánjuk. Kíváncsiak vagyunk persze, de nem létfontosságú információ ez.

Uh. után még beszélgettünk egy keveset, szóba került a nyári szabadságolás. A dokim elvileg messzire sosem utazik, meg igyekszik általában a szülő nőihez igazodni. Azt is mondta, hogy az én szülésemnél szeretne ott lenni, de gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinél ez elhangzott :) Azt is megbeszéltük, hogy fog ajánlani egy szülésznőt. Nem kell foelfogadni, de a szülésznő teljesen végigkíséri a szülést, míg ő azért nem üli végig velem azt a"másfél napot", amíg vajúdni fogok, hiszen műtőbe kell mennie, betegeket ellátni,stb. Erre kikerekedtek a szemeim és végül megbeszéltük, hogy én 6 órát fogok vajúdni és kész.  A másfél nap valahogy beleivódott az agyamba. Még korai, de sokat szoktam gondolkodni a szülésen. Félelmetes, izgalmas dolognak tartom. Egyszerre rettegek és várom. Nem tudom, hogy azt a fájdalmat, hogyan lehet ép ésszel kibírni. Én a menstruációtól is szoktam szenvedni, meg a fogfájás is ki szokott borítani...Ez meg...sokkal rosszabb lesz. Tudom, hogy a cél egy gyermek világrahozatala és ez biztosan motiválni fog,de na. Azért tartok tőle.

Legközelebb 4 hét múlva megyünk újra. Olyan nehéz ezeket a heteket kibírni...

5 nap boldogság

Végre!Új rekord született és már 5 teljes napig nem kellett a wc-lavór felett görnyednem. Fantasztikus volt. Ettem össze-vissza, szinte minden jól esett. Szalámi, lángos, rágcsálnivalók, jaj, minden. Nagyon-nagyon jó volt végre kicsit fellélegezni. Mondjuk a 6 nappal ezelőtti róka-móka igen kellemetlen pillanatban tört rám. Épp a tesóm barátnőjének családjával ültünk egy pubban,akiket akkor ismertünk meg és épp a rozmaringos sültkrumplit rágcsáltam, amikor rohannom kellett...Nem volt kellemes:) De utána 5 TELJES Nap szünet következett :)

Ma reggel ugyan megtört ez a remek tendencia, kétszer is sikerült hánynom. Kicsit rosszul is érintett, mert őszintén szólva én már beleéltem magam abba, hogy több ilyen nem lesz. Ráadásul valami brutális savam van, szerintem amiatt nem marad abba a a dolog, már tegnap este is éreztem, hogy valami nem oké. Nagyon kellemetlen, szinte folyamatosan ég a gyomrom, meg a nyelőcsövem. A második hányás nagy része is sav volt. Remélem ettől is megszabadulok és nem fog romlani. Az biztos, hogy javulok, mert nem minden nap vagyok rosszul és nem egész napokat töltök az ágyban.

A pocakom is növöget, kismama nacit is vettem már, mert minden szorít. Nagyon boldoggá tesz a dolog. Meg hát a melltartóim sem jók már, fájdalmat okoznak. Később akartam venni, de azt hiszem kénytelen leszek mostanában beruházni, mert nagyon kényelmetlen minden darab. Természetesen ezt is a pozitív élmények, tünetek közé sorolom :) Ami kellemetlen, hogy a mellbimbóm nagyon ki van száradva, kenegetem rendesen, illetve a karomon is piros foltok jelentek meg, száraz foltocskák, amik elő-előjönnek, majd eltűnnek. Ezeket is kenegetem, hátha megoldódik magától.

A pocakomban érzek furcsa dolgokat, de sajnos nem tudom eldönteni, hogy bélmozgás, baba, vagy egyéb okozza. Néha mintha befeszülne,furcsa érzés. Állítólag még korai lenne a babát érezni...

CSütörtökön megyünk uh-ra. Várom már nagyon. Szeretném látni már, hogy mekkora, hogy van, mit csinál ? :)

Remény

Az elmúlt 1-2 hétben azt hiszem elég mélyre jutottam, padlót fogtam. Volt olyan nap, hogy nem bírtam kikelni az ágyból,mert a hányás elvette az erőmet. Szerintem a nap 24 órájából 5-öt bírtam ébren tölteni. Abból hármat-négyet émelygéssel és hányással töltöttem. Egyszer alvásból arra ébredtem, hogy valami folyik az orromnál,ból, hát eleredt a vérem, nem kicsit. Lenyeltem egy csomó vért, de szerencsére a vérköpésen kívül nem nagyon lett bajom. JA, és nagy örömömre a hasmenés is ellátogatott hozzám meg egy jó erős migrénes fejfájás. Szóval azt hittem, hogy vége mindennek, meghalok. Hívtam is a férjemet, hogy nekem ez egyszerűen nem megy tovább. Erőm semmi, állandó rosszullét, fájdalom. Nem is értettem, hogy hogy lehet egy babavárás ilyen borzasztó. Egy másik napon pedig az egyetlen dolgot, amit eddig még sosem, a pirítóst is kihánytam. Na de a kegyelemdöfés az volt, amikor a férjem bevállalt egy 18 órás műszakot, még egy 18 órás műszakot. Legalább egy hete nem találkoztunk rendesen, folyamatosan dolgozott, én egyedül, itthon rágódtam, szenvedtem és senkivel sem tudtam egy értelmes szót sem váltani. Édesanyám nincs, apámmal nem olyan a kapcsolatom, a barátok egy ideje valahogy eltünedeztek, szóval elhatalmasodott rajtam a magány is. Szóval padló, mély depresszió. Hál' Istennek aztán valahogy egyik pár napmúlva újra kisütött a nap és elkezdtem pozitívan gondolkodni. Egyedül voltam, de már nem hánytam annyit. Kitaláltam, hogy tejberizst eszem és ez bevált. Mindenféle gyümölcsöt rágcsáltam,ami szintén nagyon jót tett. Kicsit kevesebb hánytam, próbálgattam főzögetni, mosogatni, kicsit a munkával is foglalkozni. Szóval elindultam felfelé. Ez mostanában egyre jobban megy. Még mindig van hányás, de már van pocakom, orrvérzés, émelygés, fejfájás, brutál gyomorégés mind-mind végigkíséri a napjaimat, de napról-napra próbálom egyre jobban összeszedni magam.

A legszebb napom a vasárnap volt, amikor eldöntöttem, hogy ha hányok, ha nem,én bizony elmegyek végre itthonról. Szóval elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz, szemüveget csináltatni, kismama rucikat nézni, az ikeában megettem egy adag svéd húsgolyót és beültem egy mozifilmre (amire persze vittem rágcsát és gyümölcsszekleteket, hogy ha a gyomrom elkezdene kellemetlenkedni, meg tudjak menekülni).Fantasztikus napom volt végre és új erőre kaptam. Tegnap is hánytam, ma se voltam jól, de nagyon pozitív gondolkodással igyekszem átlépni minden akadályt.

Jövő csütörtökön megyünk legközelebb uh-ra , már borzasztóan várom, lehet, hogy már az apróság neme is kiderül. Remélem minden rendben van vele, növekszik rendesen és a sok éhezés és rossz kedv nem ártott neki. Nagyon várom már az érkezését és nagyon szeretem, az apja is. Odavagyunk érte :) És az, hogy a pocakomon már látszik, igazából minden problémát feledtet. Ma már megvettem az első kismama nacimat is, ami még jobban feldobott. :)

Az elmúlt egy hónap

Nagyon rég volt erőm írni, de ma kedvem támadt és elhatároztam, hogy valahogy megpróbálom összeszedni magam és legalább egy bejegyzést írok...Az elmúlt közel egy hónap változatos épp nem volt, de időnként izgalmas az igen. Nagyon sok időt töltöttem itthon. Nem is tudom, hol kezdjem. Szóval...

Decemberben voltunk még egy vizsgálaton, ahol kiderült, hogy minden jó, a baba sokat nőtt, nagyon cuki, de igazából nagyon lusta :) Nem nagyon volt hajlandó megmozdulni. A legközelebbi nagy para a január 5-ei genetikai kombinált teszt lesz. Hát... nagyon vártuk, féltünk..Addig eltelt pár hét, amit végig izgultunk.

Eleinte kicsit mintha enyhültek volna a rosszullétek, de sajnos nem. Mondjuk a karácsony első két napján kimaradt a hányás és enni is tudtam, de utána kezdődött minden előlről. A Szilveszter is egész jó volt, estig, mert akkor olyan fejfájásom és hányingerem lett, hogy azt hittem, hogy végem, majd 1-jén ez folytatódott plusz még egy kis bőgőrohamot is kaptam a vendégek előtt. Szóval a tüneteim előjöttek már az új év első napján is.

Aztán kicsit kevesebbet hánytam, de egyik nap elkezdett ömleni a vér az orromból. megijedtem, de azóta nem ismétlődött, a hányás ellenben felerősödött.

De!A lényeg. Január 5. Géndiagnosztikai Kp. 12:30-ra érkeztünk.Először papírok kitöltése, majd vérvétel, majd ultrahang. Az ultrahangot egy roppant szimpatikus orvos végezte, nagyon kedvesen magyarázott mindent. A baba már 73mm-es, mindene szépen fejlődik, tarkóredő 2,4 mm, orrcsont van. Először szépen feküdt a hátán, hagyta a vizsgálatot elvégezni, majd megelégelte a nézelődést és befordult. A doki rázta a hasam, már-már ütögette,de az én babám nem akart megfordulni, vagy megmozdulni. Itt is elhangzott, hogy ő egy kis lustaság :) A doki szerint minden oké, a baba 13+1 hetes.

Utána a véreredmény és uh együttes értékelése a biológustól: 18-as és 13-as triszómia kockázat: 1:20000- ez nagyon jó (Edwards és Patau szindrómát vizsgálják). Aztán jött a down-kór, 1:2346, ami egyébként tök jó és az egész szűrés eredménye a legjobb, vagyis alacsony kockázati értékeket mutatott, de a biológus valahogy olyan hülyén adta elő az egészet, hogy először megdöbbenést és ijedtséget éreztünk, el is romlott a jó kedvünk. A béta-hcg-m magas, 2,50 Mom, állítólag ez ront az eredményen, de az persze nem került szóba, hogy lombikosoknál ez mindig magasabb. ezt csak interneten böngészés után derítettem ki. Szóval egyelőre úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A rosszullétek sajna nem múlnak, kezdek kicsit besokallni. A pirítóson kívül más nem nagyon megy büntetlenül. Érzem, hogy gyengülök, alig bírok nem az ágyban feküdni,általában szédülök, csillagokat látok, ha felkelek. A 4 kiló mínuszból elkezdett egy visszakúszni, de az már megint eltűnt...Szóval nem jó ez így. Nem is tudom, mikor ettem utoljára egy igazán jót. Nem is csak az evéssel van bajom, az ivás is nehezemre esik, mert már mindent kihánytam, amit az elmúlt 2-3 hónapban kipróbáltam, így mindentől undorodom. Egy jó tünet jelentkezik, egyre jobban, mégpedig az, hogy nőtt,nő a mellem, nem is kicsit :) Kicsit nőtt az önbizalmam is vele együtt...

Múlt hét

Sajnos még az írás is nehezemre esik a sok hányástól és émelygéstől.Van,hogy az ágyból sem bírok kikelni.Vagy kijön minden,vagy ha nem,akkor nyomja a gyomromat,szédülök,ég is a gyomrom,a fejem fáj,hulla vagyok.Igyekszem összeszedni magam,de nagyon nehéz.A legtöbb ételtől-italtól undorodom. Eddig. 3 kg-ot fogytam.

Ami mindig segít,az az,amikor megpillanthatom a porontyot.Múlt csütörtökön is voltunk a dokinál,aki most is,mint mindig,jó fej volt.Megvizsgált,megnyomkodott,érezhetően nő a méhem,szerencsére.A petefészkek még mindig nem normálisak,de javulnak. Természetesen az ultrahang volt a legfantasztikusabb élmény:24 mm-es embrió,aki izeg-mozog,a kis végtag-kezdeményekkel,mintha integetni próbálna :) A múlt heti kórházas vizsgálaton kicsit optimistán mérték,alvileg akkor nem lehetett 20 mm,szóval szépen nő,fejlődik,a 8.hétben járok most.

A találkozás vége kicsit negatívabban végződött,mint szokott,mert felmerült a Down-szűrés témája. Be kell jelentkeznünk az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központba.m, a 12. hétre. Az orvos azért javasolja nekünk ezt a helyet,mert rosszul,nehezen indult a terhesség,lombikkal jött létre.Felvilágosított minket,hogy a lombikkal kicsit több az esély a Down-szindrómára és egyéb gén- és immunológiai problémákra. Nem kell megijedni,de hát gyógyszerek segítségével jött össze,meg hát még most is progeszteron pótlásban részesülök,szóval igazából,ez egyfajta erőszakte és a természeten,szóval kicsit nagyobb a rizikó. Ebben az intézetben világhírű szakemberek,a legprecízebb,legjobb műszerekkel dolgoznak,ez kell nekünk.Másnap kértem időpontot,január 5-én mehetünk a kombinált tesztet elvégeztetni.Aznap meglesz az eredmény,szerencsére. Egy vérvételből és egy ultrahangból fog állni egy vizsgálat,majd egy biológus fog elbeszélgetni velünk.

Nagyon izgulunk...remélem gyorsan eltelik ez a 4 hét.

Kórház

Pár napig nem volt erőm írni.Hétfő estétől kedd estig nem nagyon bírtam se enni,se inni.Kedd este kicsit tudtam pótolni,de szerda reggel úgy ébredtem,hogy nagyon hányingerem van.Egy korty víz sem maradt bennem,epét hánytam. Ez volt az a pont,amikor már felhívtam az orvost,hogy kezdem úgy érezni,hogy talán a babának sem jó ez az örökös rosszullét,hányás,erőlködés,kínlódás.Mondta,hogy hát...az epehányás nem jó,menjek be a kórházba,megnéz és maximum egy kis infúzióra bent tart. Egész úton odafelé öklendeztem,már akármit elfogadtam volna. Megnézett ultrahanggal,szerencsére a baba fantasztikusan fejlődik.Immáron 16mm,sőt két perccel később 16,4 mm-es volt,gyönyörű szívhanggal és nagyon nagy,cuki fejjel :) Ettől már is jobban lettem,de abban maradtunk,hogy azért feküdjek be,kicsit felerősítenek,enyhítenek a hányáson.Aznap kaptam 3 adag hányáscsillapítóval és b6 vitaminnal felturbózott infúziót. Nekem szerencsére segített,mert csak párszor öklendeztem,hányás nem volt.Rémes éjszaka után másnap reggel vettek vért,vizeletet. A dokim reggel bejött,rám nézett,érdekődtem,hogy hazamehetek-e,de sajnálatomra azt javasolta,hogy még egy napot tölsek el a kórházvlban.Nem örültem,de a babáért mindent.A következő nap reggelén a viziten jeleztem az ügyeletes orvosnak( sajnos az én orvosom elutazott)hogy most aztán már szeretnék hazamenni. Vizeletvizsgálat és uh után megbeszéljük,de a laboreredményem nagyon jó,úgyhogy valószínűleg mehetek.Ettől teljesen feldobódtam,annak meg pláne örültem,hogy lesz uh,mert azt amúgy is ki akartam könyörögni,hogy lássam a picúrt. Az uh rendben vollt.Már csak enyhén vagyok hiperstimulált,már csak 8-9 ciszta van a petefészkeimben,de amitől könnybe lábadt a szemem-ismét-az a most már 20 mm-es embriócskám volt :) 8hetes és 4napos terhesnek tituláltak.Pár óra múlva meglett a vizelet eredmény,szerencsére az aceton eltűnt belőle,így valóban hazaengedtek.Nagyon boldog voltam.Öklendeztem sokat,de hányni nem voltam már közel két napja,20 mm-es manóm van és mehetek haza.Kell ennél több? :) A kórházi élményeimről egy külön bejegyzést ejtek,mert volt pár érdekes dolog...

Kétségbeesés

Hétfő éjszaka 3x voltam hányni, nem sok minden jött ki,de nagyon megviselt a dolog. Reggel ugyanúgy folytatódott a dolog.Borzalmas volt. Folyamatos hányinger, olykor-olykor hányás, fejfájás, az ágyból alig bírtam kikelni. Undor fogott el minden ételtől, italtól.  Kicsit kezdett elegem lenni. Az hozott ki ebből az állapotból, hogy össze kellett szednem magam, mert időpontom volt a nőgyógyászomhoz. Egy zacskóval a táskámba vágtam neki az útnak, szerencsére nem kellett használni, az út elején azért párszor megálltam egy-egy fa tövében...

A férjem a munkából jött oda, és majdnem a megbeszélt időpontban fogadott is minket a doki. Természetesen a laborleleteimet elfelejtette magával hozni, pedig direkt felhívtam emiatt délelőtt. Először kicsit felbőszített, de aztán jött a várva várt ultrahang. Javult a túlstimulációm és a terhességem megvan, élő, 7,7 mm-es embrióm van. Gyönyörűen dobogott a kis szíve. Könnybe lábadt a szemünk. Minden hányingerem tovaszállt. Fantasztikus érzés volt.

Utána leültünk és átbeszéltük a teendőket. Először is elhangzott a mondat, ami teljesen magával ragadott: a szülés várható időpontja 2018.07.15. :) Megvitattuk a kockázatokat, hogy valóban a 12. hétig minden terhesség igen rizikós, de minden appal egyre nagyobb esélyünk van a normális terhességre és szülésre. Szóbakerült az örökös hányingerem, hányás, ilyesmi. Azt mondta, hogy napi 2 liter folyadékot valahogy le kell tuszkolnom a torkomon .Ha ez nem megy, akkor kórház, infúziós kezelés. Mondtam, hogy igyekezni fogok, de minden korty víz  vagy vissza akar jönni, vagy vissza is jön. Ahogy a laborleletek megérkeznek postán, felkereshetem a helyi védőnőt. Ide pedig-mivel a túlstimuláció szépen helyrejön-3 hét múlva kell jönnöm, utána pedig a 12. héten lesz Down-kór szűrés, ha addig minden rendben lesz.

Határtalanul boldogan távoztunk a rendelőből. Otthon is egy darabog egész jól voltam, de aztán megint jött minden. Hányinger, hányás. Hajnalban, vagy inkább reggel háromszor rohantam a wc-hez. Nem sok minden jött ki,csak szerintem pont a folyadék, aminek igencsak bent kéne maradnia. Ez ma szinte az egász nap folyamán végigkísért, nagyon nehezen viselem. Délután sikerült csak ennem, addig ittam vizet, de mindig visszaköszönt. A férjem nagyon támogatja, hogy feküdjek be infúzióra a kórházba, nem bírja nézni, ahogy szenvedek. Abban maradtunk, hogy ezt a napot még megpróbálom átvészelni, ha nagyon nem megy, akkor holnap felőlem bevihet, mert már nagyon nehezen bírom az egészet.

A sírásig jutottam ma. Tudom, hogy nem szép dolog, de végig gondoltam, hogy van,akire ránéznek, teherbeesik, tünetmentes a terhessége és boldogan, gyorsan szül. Nekem a terhesség létrjötte is rengeteg fájdalomba, csalódásba és egyebekbe került. Végre összejött, ami fantasztikus, de miért kell most is szendvednem? Hát nem lehet, hogy valami könnyen menjen az életben? Az lehetetlen, hogy egy kicsit élvezzem a terhességet? Az elején a túlstimuláció volt rettenetes, most az örökös rosszullét. Remélem ez egyszer csak elmúlik. A doki azzal bíztatott, hogy kb. a 13. hétre rendben leszek...Az még 7 hét?!?!?!

"Reggeli" rosszullét

Hát...a reggeli rosszullét nem csak reggel keseríti meg az ember életét, legalábbis az enyémet. A nap 20-24 órájában hányingerem van, ezt néha fűszerezi hányás, illetve nem hányás, csak erős, hosszú percekig tartó öklendezés, gyomorgörcsök, görnyedés a wc, vagy épp a lavór felett. Fizikailag nem ez életem legjobb időszaka, de jó jelnek veszem ezeket. Inkább akkor esem pánikba, amikor éppen nem akar semmi sem visszaköszönni. A legtöbb ételtől undorodom, de időnként megkívánok valamit és akkor azt megbírom enni. Ma délutánra sikerült olyat találni, ami jól esett.Sajtos pogácsát kívántam így hát két rosszullét között elmentem a pékségbe pogiért. Az egyelőre bent marad, jól elvan.

A melleim is fájnak, nőnek, viszketnek. Azt, hogy nő, nem bánom, sőt :) Szóval van jó és rossz is ebben az egészben. Természetesen az örökös rosszullétet és holdkórosságot igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy a picurkának jó legyen és boldog legyen.

Holnap megyek a nőgyógyászomhoz, aki a véreredményemről majd mond valami okosat. Remélem minden rendben és a túlstimuláció is javult és bízom benne, hogy tud adni valamit,legalább tanácsot az örökös hányingerre.

Nőgyógyásznál

Bejelentkeztem november 14-re 16:00-ra hőn szeretett nőgyógyászomhoz. Nem voltam benne biztos, de reménykedtem, hogy megnéz ultrahanggal...és talán a túlstimulált hasamra is mond valamit.

Rettenetes izgalom fogott el,ahogy közeledtünk felé. Végig azon idegeskedtem, hogy el fogunk késni, de szerencsére előbb érkeztünk. Már remegtem, izzadtam, minden bajom volt, de igyekeztem úgy tenni, mint aki nem izgul.

Férjemmel együtt ültünk le a nőgyógyászati konzultációra. Elmondtam, hogy mi a helyzet, hogy a harmadik lombik sikeresnek tűnik, sok a hcg-m, túlstimuláltak, stb. Mondta, hogy előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban van miről beszélni, szóval csináljunk egy hüvelyi ultrahangot. Nagyon örültem neki. Az ultrahangozás közben végig kommentálta az eseményeket. Elmondta, hogy a petefészkem tele van tüszőkkel, nem így kell kinéznie egy normális petefészeknek és a hasamban is van némi folyadék. Keresgélt, kutakodott és egyszer csak megálllította az uh készüléket és elmondta, hogy a sok folyadék mellett egy terhességet is lát. Egy petezsákban, egy embrióm van,3 mm-es gyönyörűség, aminek már láthattuk a szívműködését is. Egyszerre voltam kicsit csalódott, mert picit bíztam az ikrekben és egyszerre borzasztóan meghatódott és boldog. Abban nem is reménykedtem, hogy már szívdobogást is láthatunk. Fantasztikus érzés volt, könnybe lábadt szemmel hebegtem-habogtam, hihetetlen érzések kerítettek hatalmukba. A férjemen is láttam a meghatódottságot.

Felöltöztem és leültünk megbeszélni a teendőnket. Nagyon rendes és türelmes volt az orvos, az asszisztált reprodukciós intézetben nem ehhez szoktam hozzá. Itt tényleg minden kérdésemet feltehettem, a férjem is. Megkaptam azt a törődést, amit hiányoltam. A doki rögtön írt egy vérvételi-vizelet vizsgálati lapot. Meg kell nézetnem magam. Ellenőrzi ezzel azt is, hogy minden rendben van-e és, hogy a túlstimuláció mennyire durva. Szerinte ez nem túl jó, ezért megbeszéltük, hogy hetente fog ellenőrizni engem. Jövő hétre már a laboreredményeimmel együtt megyek és megbeszéljük, van-e teendő.

Javasolta, hogy az első 12 hétben maradjak itthon, pihenjek. Fehérje-folyadékfogyasztás segíthet, de amitől undorodom, nem kell erőltetni. Azt is elmondta, hogy mivel 5 hetes terhes vagyok, ezért teljesen normálisak a tüneteim. A hányinger és az álmosság emiatt lehet, attól sem kell megijedni, ha esetleg hányás is lesz, a kisebb hasi görcsök inkább a túlstimulált petefészkeimtől. Az együttléteket hanyagolnunk kell, amíg a folyadék ki nem ürül a hasamból. A vitaminokat (MG, Folsav, femibion) továbbra is szednem kell. Kérdezetm, hogy mi a helyzet a kóla-és kávéfogyasztással. Azt mondta, hogy mindkettőt lehet, nem kell kínoznom magam. Mondjuk a kávétól két hete undorodom, de  a kóla a hányingerre nagyon jó.

Szóval ilyen információkkal, feldobódottan, izgatottan indultunk hazafelé. Nem nyugodtam meg, gondolom egy darabig nem is fogok, de azért egy kő leesett a szívemről, hogy már pulzált a kismanó a hasamban. Meg hogy egyáltalán tényleg ott van. De ugye még messze a bűvös 12 hét, hát még a 40. 21-én estefelé megyek újra. Nagyon bízom benne, hogy akkor is minden rendben lesz. Folyamatosan figyelem a tüneteket. Néha elkezdek brutálisan aggódni,ha kicsit kevésbé fáj a mellem,vagy éppen nem kell rókáznom. Néha lenyugszom és kicsit beszélek is hozzá, hátha segítek neki a fejlődésben. Gondolom ez természetes...