Lombikbaba

A sikertelen, egyszer remélem sikeres lombik kezelésekkel kapcsolatos gondolataimat szeretném kiírni magamból. Van bőven. :)

28.

Tegnap léptem a 28. hétbe...Név még mindig nincs, a babaszobát még el sem kezdtük...Kicsit kezd nyomasztani adolog, de valahogy eddig még nem jutott időnk rá. Tervezgetés már van, beszélünk róla sokat, cask a tettek mezejére nem léptünk még.

3 hete voltunk a dokimnál.Nagyon rendes volt megint, elvileg az én szülésemnél bizti jelen lesz, augusztusra tervezi a szabiját többek között miattunk :)

Méhszájam zárva, remélem ez így is marad, ameddig kell. Kicsit nagynak találta a babát, úgyhogy mindenféle vitaminról leállított, csak kalciumot kell szednem. Ezt  én abszolút nem bánom. Rosszullétek múlóban vannak. Mondjuk hányinger az van, hányás is néha, orrvérzés is...Sőt miután eljöttünk a dokitól, természetesen majdnem minden nap volt epehányás, sőt húsvétkor az egész napi kaja is visszajött. Mire a dokihoz megyek, valahogy mindig csökkennek, múlnak a tünetek. Illetve azutáni héten az orrvérzés is beindult. Ráadásul két-három napja attól rettegek, hogy még aranyerem is lett. Nem tudom, hogy kell-e orvoshoz menni ezzel, vagy csak próbáljam itthon lerendezni?Izgalmas dolgokat hoz ki az emberből a terhesség...

Múlt héten voltunk 4D ultrahangon. Nagyon izgalmas volt. A kisasszony (most már 99,9 %)végig hadakozott az ultrahang készülék ellen. Homorítva feküdt úgy, hogy természetesen rendesen látni ne lehessen, a köldökzsinór mögé is bebújt, sazóval sajnos csak a kisbabánk fejének 3/4-t láthattuk, de az mondjuk nagyon szép és cuki. Az orra olyan, mint az enyém...nagyjából :)

Csütörtökön megyek védőnőhöz, akinek beszámolhatok arról, hogy a vércukor eredményem fantasztikus. Nagyon jó lett, a cukros lötyi utáni mérés még kevesebb is lett, mint az első. 7,8 a határ, nekem 3,5. Szóval ezzel legalább jól állok. A bajom az, hogy rengeteg édességet kívánok, remélem ettől nem indulok borzasztó hízásnak :) Nem akarok többet hízni, mint amennyit muszáj. A pocakomat már így is nehezen viselem. A felkelés, levekvés, cipőkötés, egyebek már így is problémás :)

 

 

21. hét

Rettenetesen gyorsan telik az idő, nagyon ijesztő... Még fel sem fogtam, hogy valóban anyuka leszek. Most már azért tényleg egyre valószínűbb, hogy ez a baba megszületik, legkésőbb július 15-én.

Pénteken voltunk a dokinál. Ismét nagy örömmel fogadott minket. Imádok hozzá járni. Nem is tudom, mi lesz, ha már megszületik a gyermek és nem kell orvosi vizsgálatokra menni :) Na szóval, a vizsgálat. Szokásos méhszáj vizsgálat, teljesen zárt, rendben van minden. Ultrahang: 95%, hogy kislányunk lesz :), 5,5 cm-es koponya, 5 centis mellkas, 3,5 centis comcsontok. Nagyon kis cuki, a szemlencséjében, a szív rekeszeiben és az agyában is gyönyörködtünk. Gyönyörű volt. Az apja sose tudja redesen lefotózni, képet meg nem kaptunk, szóval nem nagyon tudom nézegetni :) Tervezek bejelentkezni 4D ultrahangra, de még nem tudom, hogy mikor a legjobb és hova érdemes.Na, de majd kitalálom.

A 24. héten el kell menni cukorterheléses vérvizsgálatra és mivel kiderült, hogy a hepa vizsgálatom ezer éves, ezért azt is meg kell nézetni.Már alig várom, hogy letuszkoljam a 75 g glükózt az amúgy is lég labilis gyomromba :) De hál'Istennek itthon elkészíthetem limonádénak még előző este, így szerintem nem lesz vészes. Nagyon remélem, hogy addigra nem tér vissza a hányás, ma van 2 hete, hogy utoljára hánytam. Nagyon bizakodom, hogy végre boldog kismama lehetek.

Orrvérzés, álomkór,de sok ébredés és hányinger van mostanában, minden más abbamaradt így, a 21. hétre. Ja, meg most kezdődik a székrekedés. Viszont mivel nem hányok, rendesen gömbölyödök és úgy rúg a kis mütyűr, hogy hihetetlen. Néha megijedek :) Bármit ehetek és még napi két tejeskávét is ihatok. Ennek nagyon örüök. A vérnyomásom mindig szinte mínuszban van, bezzeg  a dokinál, akkor majdnem 130. Biztos van valamilyen orvos fóbiám. Hihetetlen. 4 hét múlva kell kontrollra mennünk, a véreredmény birtokában.

A férjemmel azon tanakodunk, hogy még mielőtt nagyon terhes lennék, el kéne utazni egy hosszú hétvégére romantikázni és világot látni. Akár repcsis út is szóba jöhet, utána kell nézni, hogy meddig lehet, hogy lehet. Nagyon jót tenne egy kis kiruccanás.

A neveken elkezdtünk gondolkodni, nem jutottunk dűlőre. Van még majdnem 19 hetünk...

Félidő

Nagyon boldog vagyok, mert a kis drága magzatom izeg-mozog. Sokszor úgy érzem, mint ha kukoricát pattogtatnának a pocakomban, de tegnap előtt óta már durva mozgásokat is érzékelek,sőt érzékelünk. 2 napja este, amikor az édesapja próbált hallgatózni, a hasamra tette a fülét, jóól állba rúgta. Nagyon jó érzés volt. Ma már ruhán keresztül is simán láttam, amikor mozgolódott. Össze-vissza kering odabent :)

Kaptam egy szívhang hallgatásra alkalmas kis gépet, úgyhogy naponta legalább kétszer hallgathatom a kis szívének a zakatolását. Nagyon ver, nagyon él :)

Azt hiszem, lassan el kellene kezdeni komolyan foglalkozni a gyerekszoba berendezésével és egy csomó minden beszerzésével. Kicsit olyan, mintha még mindig nem hinnénk el a dolgot, valahogy nem tervezgetünk igazán. Bár egyszer már szóba került a szoba berendezése, de ennyi. Nevekről is esett már szó, egyelőre nem jutottunk dűlőre. Mondjuk még a nemét sem tudjuk biztosan, úgyhogy azt hiszem, nem vagyunk elkésve.

Sajnos a gyomrom folyamatosan vacakol, meg mintha most kicsit a nátha is kerülgetne. Illetve azt vettem észre, hogy még ugyan csak a 21. hétbe léptem, de már nehezebben mozgok és a levegőt is nehezebben veszem. Sokat nyűglődök és semmilyen póz nem tetszik. 5 párnával veszem körbe magam éjszakára. Mi lesz még a későbbiekben?

2 napig sokat, nagyon sokat zabáltam, ma megpróbáltam visszavenni. Nem szeretnék nagyon elhízni. Most úgy érzem, hogy rendesen beindult a gyarapodásom. Mndjuk nem bánom, de nem akarom, hogy még a végén rám szóljon az orvos, vagy a védőnő. Még egy nagy dilemmám van...Most, hoygjavul a gyomrom, nagyon kívánom a nescafé 3in1-et. Napi egyet biztos megiszom, egy bögre tejben feloldva, de sokszor kívűánok mégegyet. Vajon gond,ha 1-2 lecsúszik egy nap? Az orvos a terhesség elején azt mondta, hogy a kávé nem tiltott, de akkor épp undorodtam tőle, szóval nem részleteztük a témát...A neten megy annyi marhaságot olvastam. Remélem nem okozok galibát.Mondjuk őszintén szólva kicsit úgy vagyok vele, hogy az elmúlt 3,5 hónpban mindenről lemondtam, mert midnen kijött, mindentől undorodtam, szóval igazából örülök, hogy most kívángatok dolgokat és nem mindig ugyanazt. Ma már pulykasonkát is bírtam enni. A marha sajna nem megy egyáltalán, a disznó néha igen, néha nem. A csirkének még a gondolatára is kiráz a hideg és nem értem, miért.

Szóval...félidőben vagyok. Néha jól, néha rosszul. Kijeenthetem, hogy bármi van, nagyon megéri a dolog. Alig várom, hogy a kezemben foghassam a kis drágaságot.

7 nap

Szerettem volna nagy örömmel leírni, hogy egy teljes hétig nem hánytam :D Mondjuk ezt leírhatom így is, de sajnos bepótoltam. Ma, eddig háromszor sikerült hányni,gyakorlatilag minden kijött belőlem. Ráadásul kocsikáztunk is ma. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy milyen borzasztóan éreztem magam. Szédülés, hányinger, hol hidegrázás, hol izzadás. MEgint meg kellett állni az árokparton hányni egyet. Nem hiszem el, hogy közel a 20. héthez ennek így kell lennie. Tudom, hogy a hét hányásmentes nap szép teljesítmény...boldog is voltam. De azért ez a mai nap az egészet beárnyékolja.Most a mogyorókrémes nudlit kívántam meg, kíváncsi vagyok, hogy bent marad-e.

A kis manó viszont elég jól elvan,azt hiszem. Szoktam érezni mindenféle furcsaságot. Kis bugyborékolást, pattogást, nagyon érdekes dolgokat :) Odavagyok érte. És remélem, hogy ez valóban Ő és nem bélmozgás. Az apukája is érezni vélt egy nagy rúgást a pocakomon keresztül valamelyik nap.

Kezdek gömbölyödni is, nagyon tetszik. Csak ki tudja, mekkorára növök júliusig? Ki tudja hol áll meg?

Tegnap alig aludtam,mert hajnalban felkeltem a szokásos pisire, aztán elkezdtem gondolkodni a szülésen,szoptatáson,stb. Kicsit elkezdtem parázni. Kicsit nagyon... Eddig biztos voltam abban, hogy a szülés fantasztikus élmény lesz, most, hogy közeleg a nap, egyre kevésbé. Végülis bármi történhet. Mi van,ha a vajúdás olyan hosszú lesz, hogy nem fogom bírni? Mi van, ha én erre képtelen vagyok? Mi van, ha császár lesz? Ott lesz a férjem, a kedvenc dokim, azt sem akarom, hogy ők, de azt meg pláne nem akarom, hogy én csalódjak. Magamban. Az erőmben. Mi van, ha nem fogok tudni (rendesen) szoptatni?

Aztán... én még megfogni sem tudok egy pici babát, mi lesz az enyémmel? Nemcsak megfogni kell, hanem folyamatosan életben tartani.

Rengeteg dolgot kell majd beszerezni, de pontosan nem is vagyok tisztában a listával. Áááááááááááááááááá :)

Na, majd csak lesz valahogy..

Értekezés a terhességi vészes hányásról

Nem akartam a felemelő 17. heti ultrahanggal egy fejezetbe írni, de foglalkoztat mostanában valami. A terhességi vészes hányás, terhességi rosszullét. Azért gondolkozom sokat ezen, mert rendszeresen megkapom az ismerősöktől, hogy "milyen jó neked, hogy otthon vagy", "milyen jó neked, hogy ennyit alhatsz", "visszasírod majd még ezt az időszakot", stb. Ezekenek az ismerősöknek és a sok házzáértőnek olyan szívesen bemutatnám, hogy milyen ezzel együtt élni. Nem kívánom nekik, hogy éljék át, de azért jó lenne, ha megismerkednének a dologgal.

Most, így a negyedik hónap szenvedés után, már nagyon nehezen viselem a megjegyzéseket és azt hiszem jobb,ha kiírom magamból a haragomat. Szóval nekem eleve az nehezítette a boldog kismama lét megélését, hogy túlstimuláltak. A terhességem első két hetében akkora volt a hasam, mint egy ház, a víztől, ami a hasüregemben folydogált. Emiatt volt, hogy arra ébredtem, hogy szúr a szívem, nem kapok levegőt, meg fogok halni. Amikor ez egy borzasztóan kellemetlen gyógyszer hatására elkezdett múlni, akkorra elkezdtem émelyegni, majd pár nap múlva kezdődött a pokol. Hányások. először csak kaja után, majd ha felkeltem, ha ettem,ha nem, ha ittam, ha nem, ha rosszul mozdultam, ha kinyitottam a hűtőajtót, bármi kiválthatta. De ez igazából azért volt borzalmas, mert emellé minden percben hányingerem volt, szédelegtem és alig bírtam az ágyból kikelni. Egy idő után már nem bírtam enni se, de még vizet inni se. Ezért jutottam a kórházig, ahol kaptam egy kis infúziót hányáscsillapítókkal meg egyéb fincsiségekkel.. Az ugyan 2 napra helyretett,valamennyre, de aztán kezdődött újra az állandó émelygés,a folyamatos rókázás, sav és epehányás. Amikor azt hittem, hogy már ennél rosszabb nem lesz, akkor időnként olyan migrénes fejfájás tört rám, hogy csillagokat láttam, majd teljesen váratlanul, néha-néha eleredt az orrom vére. Ehhez jött még hasmenés, majd az iszonyatos savtermelődés. Annyit javult a helyzet mára, hogy kevesebbet hányok és azért több kaját bírok enni, de pl a húsok nagy részétől még most is undorodom és igazából elég sok dologtól viszolygok. Volt vagy két hét, amikor csak gyümölcsöt bírtam lenyelni.Az eddig kedvenc ételeim sorra jöttek vissza és jóformán mindentől megundorodtam.

Na szóval, valójában nem tudom, hogy a normál terhességi rosszullét, mennyire hasonlít ehhez, de ha kicsit is, akkor nem hiszem, hogy kellemes. Így, fokozottan, meg számomra szinte elviselhetetlenné vált. Különösen, hogy a bűvös 12. héten sem múlt el. Hál' Istennek a férjem és a családtagok megértenek és látták, látják, hogy mennyire szenvedek. E nélkül valószínűleg már megbolondultam volna.

Szeretném, ha több együttérzés jutna  a szenvedő kismamáknak, mert ez borzasztóan megterhelő fizikailag és lelkileg is. Alapból nagy változásokon megy keresztül egy nő a terhesség alatt. Ezeket mind fel kell dolgozni, el kell viselni, legtöbbször mosolyogva tűrni. Boldognak kell lenned, ha terhes vagy,meg hát ugye ezt akartad, nem?  :)

 

17. heti ultrahang

Nagyon nehé volt ennyi ideig nem látni a babát. Január 5-én voltunk a genetikai uh-n, december 21-én pedig utoljára a választott dokinál. Már a dokim is nagyon hiányzott, szóval épp itt volt az ideje a látogatásunknak. :)

A közérzetem nem volt  100százalékos, de természetesen az ultrahangokra valahogy mindig össze tudom szedni magam. Sőt még a doki előtt benyotam egy hatalmas marcipántorta  szeletet egy jó adag koffeinmentes latte machiátóval, illetve vásároltam melltartót és kismama felsőt, plusz egy anyanaplót, amibe elkezdek mindent feljegyezni a terhességről.

Megérkeztünk a rendelőbe, kivételesen senki sem volt rajtunk kívül, az orvos nyitott ajtónál papírokat rendezgetett. Nagyon izgultam, éreztem, hogy szapora pulzusom, vérnyomásom az egekben, remegett a hangom, kész voltam :) Meg is mértük a vérnyomásom. Évente kb. kétszer emelkedik fel, maximum 102-ig , most 126 volt :)

Beszélgettünk, jeleztem, hogy annyi a savam, hogy 100 embernek is  leelegendőnne, sajnos azt mondta, hogy erre nem nagyon lehet mit szedni. Mondtam, hogy a Rennie, kis adagok evése sokszor, felemelt párna, stb. nem segít semmit, ezeken kívül nincs gyógymód.  Ez nem esett jól, de az igen, hogy együttérzően megjegyezte az orvos, hogy hát valaki meg sem érzi a terhességet, míg nekem azért 4 hónapja sikerül szenvednem. Eleve lombikkal sikerült a baba(3.), majd túlstimuláltak, aztán jött a terhességi vészes hányás és azóta sem jöttem helyre teljesen. Kellemesen érintett, hogy erre emlékszik és szóvá is tette.

Na aztán először manuális vizsgálat. Szerencsére nem fájt. Megállapította, hogy minden normális, méhszáj teljesen zárva, a pocakom jó irányba, 17 hetesnek megfelelően növöget. Majd jött vééégre a várva várt ultrahang.

A kis mókus gyönyörű lett, mióta nem láttuk. Mindene megvan, izgett-mozgott (nem úgy, mint eddig), a kezét a feje elé tette, néha szopogatta, össze-vissza forgolódott. Minden kicsi ujjacskáját láttuk. A koponya átmérője 37,5 mm (remélem ez jó, a doki szerint teljesen jó), combcsont 24mm.A köldökzsinór pont a két lába között volt, úgyhogy azt nem tudtuk meg, hogy kisfiú, avagy kislány növekszik-e a szívem alatt. Végülis egyáltalán nem bánjuk. Kíváncsiak vagyunk persze, de nem létfontosságú információ ez.

Uh. után még beszélgettünk egy keveset, szóba került a nyári szabadságolás. A dokim elvileg messzire sosem utazik, meg igyekszik általában a szülő nőihez igazodni. Azt is mondta, hogy az én szülésemnél szeretne ott lenni, de gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinél ez elhangzott :) Azt is megbeszéltük, hogy fog ajánlani egy szülésznőt. Nem kell foelfogadni, de a szülésznő teljesen végigkíséri a szülést, míg ő azért nem üli végig velem azt a"másfél napot", amíg vajúdni fogok, hiszen műtőbe kell mennie, betegeket ellátni,stb. Erre kikerekedtek a szemeim és végül megbeszéltük, hogy én 6 órát fogok vajúdni és kész.  A másfél nap valahogy beleivódott az agyamba. Még korai, de sokat szoktam gondolkodni a szülésen. Félelmetes, izgalmas dolognak tartom. Egyszerre rettegek és várom. Nem tudom, hogy azt a fájdalmat, hogyan lehet ép ésszel kibírni. Én a menstruációtól is szoktam szenvedni, meg a fogfájás is ki szokott borítani...Ez meg...sokkal rosszabb lesz. Tudom, hogy a cél egy gyermek világrahozatala és ez biztosan motiválni fog,de na. Azért tartok tőle.

Legközelebb 4 hét múlva megyünk újra. Olyan nehéz ezeket a heteket kibírni...

5 nap boldogság

Végre!Új rekord született és már 5 teljes napig nem kellett a wc-lavór felett görnyednem. Fantasztikus volt. Ettem össze-vissza, szinte minden jól esett. Szalámi, lángos, rágcsálnivalók, jaj, minden. Nagyon-nagyon jó volt végre kicsit fellélegezni. Mondjuk a 6 nappal ezelőtti róka-móka igen kellemetlen pillanatban tört rám. Épp a tesóm barátnőjének családjával ültünk egy pubban,akiket akkor ismertünk meg és épp a rozmaringos sültkrumplit rágcsáltam, amikor rohannom kellett...Nem volt kellemes:) De utána 5 TELJES Nap szünet következett :)

Ma reggel ugyan megtört ez a remek tendencia, kétszer is sikerült hánynom. Kicsit rosszul is érintett, mert őszintén szólva én már beleéltem magam abba, hogy több ilyen nem lesz. Ráadásul valami brutális savam van, szerintem amiatt nem marad abba a a dolog, már tegnap este is éreztem, hogy valami nem oké. Nagyon kellemetlen, szinte folyamatosan ég a gyomrom, meg a nyelőcsövem. A második hányás nagy része is sav volt. Remélem ettől is megszabadulok és nem fog romlani. Az biztos, hogy javulok, mert nem minden nap vagyok rosszul és nem egész napokat töltök az ágyban.

A pocakom is növöget, kismama nacit is vettem már, mert minden szorít. Nagyon boldoggá tesz a dolog. Meg hát a melltartóim sem jók már, fájdalmat okoznak. Később akartam venni, de azt hiszem kénytelen leszek mostanában beruházni, mert nagyon kényelmetlen minden darab. Természetesen ezt is a pozitív élmények, tünetek közé sorolom :) Ami kellemetlen, hogy a mellbimbóm nagyon ki van száradva, kenegetem rendesen, illetve a karomon is piros foltok jelentek meg, száraz foltocskák, amik elő-előjönnek, majd eltűnnek. Ezeket is kenegetem, hátha megoldódik magától.

A pocakomban érzek furcsa dolgokat, de sajnos nem tudom eldönteni, hogy bélmozgás, baba, vagy egyéb okozza. Néha mintha befeszülne,furcsa érzés. Állítólag még korai lenne a babát érezni...

CSütörtökön megyünk uh-ra. Várom már nagyon. Szeretném látni már, hogy mekkora, hogy van, mit csinál ? :)

Remény

Az elmúlt 1-2 hétben azt hiszem elég mélyre jutottam, padlót fogtam. Volt olyan nap, hogy nem bírtam kikelni az ágyból,mert a hányás elvette az erőmet. Szerintem a nap 24 órájából 5-öt bírtam ébren tölteni. Abból hármat-négyet émelygéssel és hányással töltöttem. Egyszer alvásból arra ébredtem, hogy valami folyik az orromnál,ból, hát eleredt a vérem, nem kicsit. Lenyeltem egy csomó vért, de szerencsére a vérköpésen kívül nem nagyon lett bajom. JA, és nagy örömömre a hasmenés is ellátogatott hozzám meg egy jó erős migrénes fejfájás. Szóval azt hittem, hogy vége mindennek, meghalok. Hívtam is a férjemet, hogy nekem ez egyszerűen nem megy tovább. Erőm semmi, állandó rosszullét, fájdalom. Nem is értettem, hogy hogy lehet egy babavárás ilyen borzasztó. Egy másik napon pedig az egyetlen dolgot, amit eddig még sosem, a pirítóst is kihánytam. Na de a kegyelemdöfés az volt, amikor a férjem bevállalt egy 18 órás műszakot, még egy 18 órás műszakot. Legalább egy hete nem találkoztunk rendesen, folyamatosan dolgozott, én egyedül, itthon rágódtam, szenvedtem és senkivel sem tudtam egy értelmes szót sem váltani. Édesanyám nincs, apámmal nem olyan a kapcsolatom, a barátok egy ideje valahogy eltünedeztek, szóval elhatalmasodott rajtam a magány is. Szóval padló, mély depresszió. Hál' Istennek aztán valahogy egyik pár napmúlva újra kisütött a nap és elkezdtem pozitívan gondolkodni. Egyedül voltam, de már nem hánytam annyit. Kitaláltam, hogy tejberizst eszem és ez bevált. Mindenféle gyümölcsöt rágcsáltam,ami szintén nagyon jót tett. Kicsit kevesebb hánytam, próbálgattam főzögetni, mosogatni, kicsit a munkával is foglalkozni. Szóval elindultam felfelé. Ez mostanában egyre jobban megy. Még mindig van hányás, de már van pocakom, orrvérzés, émelygés, fejfájás, brutál gyomorégés mind-mind végigkíséri a napjaimat, de napról-napra próbálom egyre jobban összeszedni magam.

A legszebb napom a vasárnap volt, amikor eldöntöttem, hogy ha hányok, ha nem,én bizony elmegyek végre itthonról. Szóval elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz, szemüveget csináltatni, kismama rucikat nézni, az ikeában megettem egy adag svéd húsgolyót és beültem egy mozifilmre (amire persze vittem rágcsát és gyümölcsszekleteket, hogy ha a gyomrom elkezdene kellemetlenkedni, meg tudjak menekülni).Fantasztikus napom volt végre és új erőre kaptam. Tegnap is hánytam, ma se voltam jól, de nagyon pozitív gondolkodással igyekszem átlépni minden akadályt.

Jövő csütörtökön megyünk legközelebb uh-ra , már borzasztóan várom, lehet, hogy már az apróság neme is kiderül. Remélem minden rendben van vele, növekszik rendesen és a sok éhezés és rossz kedv nem ártott neki. Nagyon várom már az érkezését és nagyon szeretem, az apja is. Odavagyunk érte :) És az, hogy a pocakomon már látszik, igazából minden problémát feledtet. Ma már megvettem az első kismama nacimat is, ami még jobban feldobott. :)

Az elmúlt egy hónap

Nagyon rég volt erőm írni, de ma kedvem támadt és elhatároztam, hogy valahogy megpróbálom összeszedni magam és legalább egy bejegyzést írok...Az elmúlt közel egy hónap változatos épp nem volt, de időnként izgalmas az igen. Nagyon sok időt töltöttem itthon. Nem is tudom, hol kezdjem. Szóval...

Decemberben voltunk még egy vizsgálaton, ahol kiderült, hogy minden jó, a baba sokat nőtt, nagyon cuki, de igazából nagyon lusta :) Nem nagyon volt hajlandó megmozdulni. A legközelebbi nagy para a január 5-ei genetikai kombinált teszt lesz. Hát... nagyon vártuk, féltünk..Addig eltelt pár hét, amit végig izgultunk.

Eleinte kicsit mintha enyhültek volna a rosszullétek, de sajnos nem. Mondjuk a karácsony első két napján kimaradt a hányás és enni is tudtam, de utána kezdődött minden előlről. A Szilveszter is egész jó volt, estig, mert akkor olyan fejfájásom és hányingerem lett, hogy azt hittem, hogy végem, majd 1-jén ez folytatódott plusz még egy kis bőgőrohamot is kaptam a vendégek előtt. Szóval a tüneteim előjöttek már az új év első napján is.

Aztán kicsit kevesebbet hánytam, de egyik nap elkezdett ömleni a vér az orromból. megijedtem, de azóta nem ismétlődött, a hányás ellenben felerősödött.

De!A lényeg. Január 5. Géndiagnosztikai Kp. 12:30-ra érkeztünk.Először papírok kitöltése, majd vérvétel, majd ultrahang. Az ultrahangot egy roppant szimpatikus orvos végezte, nagyon kedvesen magyarázott mindent. A baba már 73mm-es, mindene szépen fejlődik, tarkóredő 2,4 mm, orrcsont van. Először szépen feküdt a hátán, hagyta a vizsgálatot elvégezni, majd megelégelte a nézelődést és befordult. A doki rázta a hasam, már-már ütögette,de az én babám nem akart megfordulni, vagy megmozdulni. Itt is elhangzott, hogy ő egy kis lustaság :) A doki szerint minden oké, a baba 13+1 hetes.

Utána a véreredmény és uh együttes értékelése a biológustól: 18-as és 13-as triszómia kockázat: 1:20000- ez nagyon jó (Edwards és Patau szindrómát vizsgálják). Aztán jött a down-kór, 1:2346, ami egyébként tök jó és az egész szűrés eredménye a legjobb, vagyis alacsony kockázati értékeket mutatott, de a biológus valahogy olyan hülyén adta elő az egészet, hogy először megdöbbenést és ijedtséget éreztünk, el is romlott a jó kedvünk. A béta-hcg-m magas, 2,50 Mom, állítólag ez ront az eredményen, de az persze nem került szóba, hogy lombikosoknál ez mindig magasabb. ezt csak interneten böngészés után derítettem ki. Szóval egyelőre úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A rosszullétek sajna nem múlnak, kezdek kicsit besokallni. A pirítóson kívül más nem nagyon megy büntetlenül. Érzem, hogy gyengülök, alig bírok nem az ágyban feküdni,általában szédülök, csillagokat látok, ha felkelek. A 4 kiló mínuszból elkezdett egy visszakúszni, de az már megint eltűnt...Szóval nem jó ez így. Nem is tudom, mikor ettem utoljára egy igazán jót. Nem is csak az evéssel van bajom, az ivás is nehezemre esik, mert már mindent kihánytam, amit az elmúlt 2-3 hónapban kipróbáltam, így mindentől undorodom. Egy jó tünet jelentkezik, egyre jobban, mégpedig az, hogy nőtt,nő a mellem, nem is kicsit :) Kicsit nőtt az önbizalmam is vele együtt...

Múlt hét

Sajnos még az írás is nehezemre esik a sok hányástól és émelygéstől.Van,hogy az ágyból sem bírok kikelni.Vagy kijön minden,vagy ha nem,akkor nyomja a gyomromat,szédülök,ég is a gyomrom,a fejem fáj,hulla vagyok.Igyekszem összeszedni magam,de nagyon nehéz.A legtöbb ételtől-italtól undorodom. Eddig. 3 kg-ot fogytam.

Ami mindig segít,az az,amikor megpillanthatom a porontyot.Múlt csütörtökön is voltunk a dokinál,aki most is,mint mindig,jó fej volt.Megvizsgált,megnyomkodott,érezhetően nő a méhem,szerencsére.A petefészkek még mindig nem normálisak,de javulnak. Természetesen az ultrahang volt a legfantasztikusabb élmény:24 mm-es embrió,aki izeg-mozog,a kis végtag-kezdeményekkel,mintha integetni próbálna :) A múlt heti kórházas vizsgálaton kicsit optimistán mérték,alvileg akkor nem lehetett 20 mm,szóval szépen nő,fejlődik,a 8.hétben járok most.

A találkozás vége kicsit negatívabban végződött,mint szokott,mert felmerült a Down-szűrés témája. Be kell jelentkeznünk az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központba.m, a 12. hétre. Az orvos azért javasolja nekünk ezt a helyet,mert rosszul,nehezen indult a terhesség,lombikkal jött létre.Felvilágosított minket,hogy a lombikkal kicsit több az esély a Down-szindrómára és egyéb gén- és immunológiai problémákra. Nem kell megijedni,de hát gyógyszerek segítségével jött össze,meg hát még most is progeszteron pótlásban részesülök,szóval igazából,ez egyfajta erőszakte és a természeten,szóval kicsit nagyobb a rizikó. Ebben az intézetben világhírű szakemberek,a legprecízebb,legjobb műszerekkel dolgoznak,ez kell nekünk.Másnap kértem időpontot,január 5-én mehetünk a kombinált tesztet elvégeztetni.Aznap meglesz az eredmény,szerencsére. Egy vérvételből és egy ultrahangból fog állni egy vizsgálat,majd egy biológus fog elbeszélgetni velünk.

Nagyon izgulunk...remélem gyorsan eltelik ez a 4 hét.