Lombikbaba

A sikertelen, egyszer remélem sikeres lombik kezelésekkel kapcsolatos gondolataimat szeretném kiírni magamból. Van bőven. :)

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Kétségbeesés

Hétfő éjszaka 3x voltam hányni, nem sok minden jött ki,de nagyon megviselt a dolog. Reggel ugyanúgy folytatódott a dolog.Borzalmas volt. Folyamatos hányinger, olykor-olykor hányás, fejfájás, az ágyból alig bírtam kikelni. Undor fogott el minden ételtől, italtól.  Kicsit kezdett elegem lenni. Az hozott ki ebből az állapotból, hogy össze kellett szednem magam, mert időpontom volt a nőgyógyászomhoz. Egy zacskóval a táskámba vágtam neki az útnak, szerencsére nem kellett használni, az út elején azért párszor megálltam egy-egy fa tövében...

A férjem a munkából jött oda, és majdnem a megbeszélt időpontban fogadott is minket a doki. Természetesen a laborleleteimet elfelejtette magával hozni, pedig direkt felhívtam emiatt délelőtt. Először kicsit felbőszített, de aztán jött a várva várt ultrahang. Javult a túlstimulációm és a terhességem megvan, élő, 7,7 mm-es embrióm van. Gyönyörűen dobogott a kis szíve. Könnybe lábadt a szemünk. Minden hányingerem tovaszállt. Fantasztikus érzés volt.

Utána leültünk és átbeszéltük a teendőket. Először is elhangzott a mondat, ami teljesen magával ragadott: a szülés várható időpontja 2018.07.15. :) Megvitattuk a kockázatokat, hogy valóban a 12. hétig minden terhesség igen rizikós, de minden appal egyre nagyobb esélyünk van a normális terhességre és szülésre. Szóbakerült az örökös hányingerem, hányás, ilyesmi. Azt mondta, hogy napi 2 liter folyadékot valahogy le kell tuszkolnom a torkomon .Ha ez nem megy, akkor kórház, infúziós kezelés. Mondtam, hogy igyekezni fogok, de minden korty víz  vagy vissza akar jönni, vagy vissza is jön. Ahogy a laborleletek megérkeznek postán, felkereshetem a helyi védőnőt. Ide pedig-mivel a túlstimuláció szépen helyrejön-3 hét múlva kell jönnöm, utána pedig a 12. héten lesz Down-kór szűrés, ha addig minden rendben lesz.

Határtalanul boldogan távoztunk a rendelőből. Otthon is egy darabog egész jól voltam, de aztán megint jött minden. Hányinger, hányás. Hajnalban, vagy inkább reggel háromszor rohantam a wc-hez. Nem sok minden jött ki,csak szerintem pont a folyadék, aminek igencsak bent kéne maradnia. Ez ma szinte az egász nap folyamán végigkísért, nagyon nehezen viselem. Délután sikerült csak ennem, addig ittam vizet, de mindig visszaköszönt. A férjem nagyon támogatja, hogy feküdjek be infúzióra a kórházba, nem bírja nézni, ahogy szenvedek. Abban maradtunk, hogy ezt a napot még megpróbálom átvészelni, ha nagyon nem megy, akkor holnap felőlem bevihet, mert már nagyon nehezen bírom az egészet.

A sírásig jutottam ma. Tudom, hogy nem szép dolog, de végig gondoltam, hogy van,akire ránéznek, teherbeesik, tünetmentes a terhessége és boldogan, gyorsan szül. Nekem a terhesség létrjötte is rengeteg fájdalomba, csalódásba és egyebekbe került. Végre összejött, ami fantasztikus, de miért kell most is szendvednem? Hát nem lehet, hogy valami könnyen menjen az életben? Az lehetetlen, hogy egy kicsit élvezzem a terhességet? Az elején a túlstimuláció volt rettenetes, most az örökös rosszullét. Remélem ez egyszer csak elmúlik. A doki azzal bíztatott, hogy kb. a 13. hétre rendben leszek...Az még 7 hét?!?!?!

"Reggeli" rosszullét

Hát...a reggeli rosszullét nem csak reggel keseríti meg az ember életét, legalábbis az enyémet. A nap 20-24 órájában hányingerem van, ezt néha fűszerezi hányás, illetve nem hányás, csak erős, hosszú percekig tartó öklendezés, gyomorgörcsök, görnyedés a wc, vagy épp a lavór felett. Fizikailag nem ez életem legjobb időszaka, de jó jelnek veszem ezeket. Inkább akkor esem pánikba, amikor éppen nem akar semmi sem visszaköszönni. A legtöbb ételtől undorodom, de időnként megkívánok valamit és akkor azt megbírom enni. Ma délutánra sikerült olyat találni, ami jól esett.Sajtos pogácsát kívántam így hát két rosszullét között elmentem a pékségbe pogiért. Az egyelőre bent marad, jól elvan.

A melleim is fájnak, nőnek, viszketnek. Azt, hogy nő, nem bánom, sőt :) Szóval van jó és rossz is ebben az egészben. Természetesen az örökös rosszullétet és holdkórosságot igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy a picurkának jó legyen és boldog legyen.

Holnap megyek a nőgyógyászomhoz, aki a véreredményemről majd mond valami okosat. Remélem minden rendben és a túlstimuláció is javult és bízom benne, hogy tud adni valamit,legalább tanácsot az örökös hányingerre.

Nőgyógyásznál

Bejelentkeztem november 14-re 16:00-ra hőn szeretett nőgyógyászomhoz. Nem voltam benne biztos, de reménykedtem, hogy megnéz ultrahanggal...és talán a túlstimulált hasamra is mond valamit.

Rettenetes izgalom fogott el,ahogy közeledtünk felé. Végig azon idegeskedtem, hogy el fogunk késni, de szerencsére előbb érkeztünk. Már remegtem, izzadtam, minden bajom volt, de igyekeztem úgy tenni, mint aki nem izgul.

Férjemmel együtt ültünk le a nőgyógyászati konzultációra. Elmondtam, hogy mi a helyzet, hogy a harmadik lombik sikeresnek tűnik, sok a hcg-m, túlstimuláltak, stb. Mondta, hogy előbb bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban van miről beszélni, szóval csináljunk egy hüvelyi ultrahangot. Nagyon örültem neki. Az ultrahangozás közben végig kommentálta az eseményeket. Elmondta, hogy a petefészkem tele van tüszőkkel, nem így kell kinéznie egy normális petefészeknek és a hasamban is van némi folyadék. Keresgélt, kutakodott és egyszer csak megálllította az uh készüléket és elmondta, hogy a sok folyadék mellett egy terhességet is lát. Egy petezsákban, egy embrióm van,3 mm-es gyönyörűség, aminek már láthattuk a szívműködését is. Egyszerre voltam kicsit csalódott, mert picit bíztam az ikrekben és egyszerre borzasztóan meghatódott és boldog. Abban nem is reménykedtem, hogy már szívdobogást is láthatunk. Fantasztikus érzés volt, könnybe lábadt szemmel hebegtem-habogtam, hihetetlen érzések kerítettek hatalmukba. A férjemen is láttam a meghatódottságot.

Felöltöztem és leültünk megbeszélni a teendőnket. Nagyon rendes és türelmes volt az orvos, az asszisztált reprodukciós intézetben nem ehhez szoktam hozzá. Itt tényleg minden kérdésemet feltehettem, a férjem is. Megkaptam azt a törődést, amit hiányoltam. A doki rögtön írt egy vérvételi-vizelet vizsgálati lapot. Meg kell nézetnem magam. Ellenőrzi ezzel azt is, hogy minden rendben van-e és, hogy a túlstimuláció mennyire durva. Szerinte ez nem túl jó, ezért megbeszéltük, hogy hetente fog ellenőrizni engem. Jövő hétre már a laboreredményeimmel együtt megyek és megbeszéljük, van-e teendő.

Javasolta, hogy az első 12 hétben maradjak itthon, pihenjek. Fehérje-folyadékfogyasztás segíthet, de amitől undorodom, nem kell erőltetni. Azt is elmondta, hogy mivel 5 hetes terhes vagyok, ezért teljesen normálisak a tüneteim. A hányinger és az álmosság emiatt lehet, attól sem kell megijedni, ha esetleg hányás is lesz, a kisebb hasi görcsök inkább a túlstimulált petefészkeimtől. Az együttléteket hanyagolnunk kell, amíg a folyadék ki nem ürül a hasamból. A vitaminokat (MG, Folsav, femibion) továbbra is szednem kell. Kérdezetm, hogy mi a helyzet a kóla-és kávéfogyasztással. Azt mondta, hogy mindkettőt lehet, nem kell kínoznom magam. Mondjuk a kávétól két hete undorodom, de  a kóla a hányingerre nagyon jó.

Szóval ilyen információkkal, feldobódottan, izgatottan indultunk hazafelé. Nem nyugodtam meg, gondolom egy darabig nem is fogok, de azért egy kő leesett a szívemről, hogy már pulzált a kismanó a hasamban. Meg hogy egyáltalán tényleg ott van. De ugye még messze a bűvös 12 hét, hát még a 40. 21-én estefelé megyek újra. Nagyon bízom benne, hogy akkor is minden rendben lesz. Folyamatosan figyelem a tüneteket. Néha elkezdek brutálisan aggódni,ha kicsit kevésbé fáj a mellem,vagy éppen nem kell rókáznom. Néha lenyugszom és kicsit beszélek is hozzá, hátha segítek neki a fejlődésben. Gondolom ez természetes...

Legyen már 23.!

Borzalmasan váltakoznak bennem az érzések. Hihetetlen. Nagyon rossz a várakozás, a szinte állandó izgalom, aggodalom. Annyira szeretnék örülni, de nem megy, mert félek, hogy valami balul sikerül. Rettegek, hogy elvesztem a babát, babákat. Biztos az is fokozza ezt, hogy nehezen jött össze ez a terhesség is. Sokat szenvedtünk érte. Most meg parázok. attól is, hogya sok para is betesz a fejlődő embrió(k)nak.Holnap megyek a nőgyógyászomhoz, de attól félek és nagy rá az esély, hogy nem fogunk még látni semmit. Gondolkodom, hogy elmegyek vérvételre hcg szintet nézetni. Na de hova? Meg mikor?  :)

No de inkább lenyugszom..és várok...várok és várok... Elég uncsi, de ez van. A férjem tarmészetesen dolgozik, úgyhogy egyedül vagyok itthon, megint egész nap. Ilyenkor az az őrjítő,hogy túl sok időm van magammal és a tünetekkel foglalkozni. Pl. most észrevettem, hogy kicsit talán összement a hasam, lehet, hogy enyhül a túlstimuláció, ami azért aggaszt, mert mi van ha esetleg hcg hormon szint csökkenéstől történik ez?

Hányingerem van egész nap. Ma a tejfölös kenyér, a chips és a rántotta az,amit meg bírtam enni. Fehérjeturmix nem megy, csirke fúúújjjj...Már attól rosszul vagyok, hogy leírom. A furcsa az, hogy az egészségtelen dolgokat kívánom. A chipset, kólát, hamburgert, tegnap a hotdogot, pizzát. Nagyon fura. A kávét viszont elhagytam, legalábbis egyelőre, lassan 20éve kávézom, úgyhogy ez nagy változás.Egyszerűen nem kívánom...És napi kb. 16 órát alszom, ha nem 18-at. Alig bírok ébren lenni. Ja, meg a mellfájdalom. Nem vészes, de érezhető. ÉS néha-néha előbukkan egy kis menstruáció-szerű görcs. És a pattanások! Kezdik ellepni a fejemet. Nem gondoltam, hogy 30 felett is ezzel kell majd foglalkoznom :) Gondolom a hormonok beindultak.

Nagyjából ennyi van most. Remélem holnap már nyugodtabb és boldogabb lehetek, miután csevegtem a dokimmal. Vagy csak még rosszabb lesz... Ki tudja?!

 

Vérvétel után

Sajnos a boldogág hamar elmúlt...Szerencsére nem azért, mert bármi negatív dolog történt, csak valahogy az örömöt gyorsan felváltotta az aggodalom. Minden napot végig parázok, hogy van-e még bent valaki?A férjem rengeteget dolgozik és túl sok időm van egyedül,ezen rágódni. Tudom, hogy ez a legrosszabb, amit tehetek, de nem tudok rajta változtatni. Ezen az sem segít, hogy folyamatosan rosszul vagyok. A folyadék a hasüregben, ide-oda vándorol. Leginkább a gyomrom látja kárát, néha a tüdőm, attól függ mekkorára dagadok. A gyógyszert, amit ez ellen kaptam, lefelezte a dokim, mert nagyon rosszul lettem tőle, remélem azért segíteni fog.Ami még rontja a helyzetet, az az, hogy eddig tömtem magamba a fehérjét, de nagyon hamar megundorodtam a fehérjeportól és a csirkemelltől is. Olyannyira, hogy a kisütött csirkemellnek a szagát sem bírtam elviselni. Érdekes...Szerencsére a mindennapos injekciózást már megszokta a hasam és szinte nem is fáj.Ami még zavar, hogy alig bírok ébren lenni. Szinte folyamatosan csak aludnék, de igyekszem a mindennapi sétákra valahogy rávenni magam.Ma még a táppénzes papíromért is el kéne jutni a háziorvoshoz...

Néha, hogy felvidítsam magam, csinálok egy-egy terhességi tesztet, szerencsére eddig mindig pozitív volt. Bár azt is tudom, hogy ennek sok értelme nincs, mert a hcg még akkor is bent van a szervezetemben, ha már esetleg történt valami baj. Keddre bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz, aki eddig kísért az utamon. Már nagyon várom, hogy menjek hozzá, mert ő mindig meghallgat, mindenre igyekszik válaszolni, alapos és jóindulatú. Nála tervezem a szülést, mióta belevágtunk a baba-projektbe.

Jó lenne,ha kicsit gyorsabban telne az idő...Próbálok kitalálni programokat, de a sok víz és fáradtság miatt nem vagyok túl aktív és kreatív. Megbeszéltük  a férjemmel, hogy ma este étterembe megyünk. Nagyon örülök neki, hogy végre kimozdulunk és kettesben leszünk.

Vérvétel

Hát tegnap eljött a vérvétel napja. Úgy izgultam, mint még soha. Oda úton ermészetesen dugóba kerültünk, ami azt eredményezte, hogy nagyon  ideges lettem,de ezt igyekeztem leállítani, mert nem tesz jót.10 körül sikerült elérnünk a célhoz. Bejelentkeztem, pár perc múlva be is hívtak levenni a véremet. Ott jeleztem, hogy rosszul is vagyok, mindenképp szeretnék beszélni a kezelőorvosommal. Eredetileg az volt a terv, hogy majd telefonon értesítenek, de nem hagytam magam.  Jelezték, hogy rengeteget kell majd várni, mert a dokim szabin volt és múlt héten vezettek be egy új adminisztrációs rendszert,amivel ő még csak ost ismerkedikj és rengetegen várnak rá. Mondtam, hogy nem baj, én kivárom a sorom...Hát leültettek, vártunk. Utálok várakozni...mondjuk, amikor  a férjemmel vagyok, akkor elviselhető, nevetgélünk folyamatosan. Ez történt most is, végig vihogtuk a várakozást, ami kb. 2 óra volt. Túlélhető.De modjuk már a végefelé már annyira izgultam, hogy remegtem, izzadtam, minden bajom volt. Aztán jött a nővér és, szólított, elküldött pisilni, mivel lesz ultrahang is. Közben, amíg mosdóban voltam, a férjem mondta  a nővérnek, hogy mondja már meg a véreredményt,legyen szíves, mert az aszony lassan elvetél az izgalomtól, már ha egyáltalán összejött. A hölgy azt mondta neki, hogy nagyon jó az eredmény, úgyhogy amikor kijöttem a mosdóból, a férjem ezt elmondta nekem és már vigyorogva mentem fel a dokihoz. Szegény elég meggyötört volt, de őszintén szólva nem tudttam másra gondolni, csak arra, hogy sikerült! Hüvelyi UH-t csinált. elmondta, hogy hát azért vagyok rosszul, mert sok folyadék van a hasüregben és a petefészkeim is nagyok. Főleg a folyadék a baj, de hát ez terhességnél normális. Utána behívott a szobába és akkor elmondta, hogy közép-súlyos túlstimulációm van ,ad rá gyógyszert. Ééééés, hogy a hcg szintm 1700, ami nagyon jó, ebből lehet két baba is. Vigyorogtam, majdnem sírtam, kész voltam. Felírta  a progeszteronokat, megbeszéltük, hogy két hét múlva menjek majd UH-ra (ott már elvileg szívhang is lesz?!) és utamra engedett. A rengeteg kérdésemet nem tudtam neki feltenni. Egyet igen, hogy mit tegyek, hogy meg is maradjon a baba. Erre azt mondta, hogy nincs okom az aggodalomra, mert a hormonjaim nagyon jól állnak.

Lementünk a nővérekhez, tőlük próbáltunk meg pár dolgot megtudni, úgy ahogy sikerrel jártunk és 23-ára adtak időpontot uh-ra :) Nagyon izgulok.

Este bevettem a túlstimu elleni gyógyszert. Pár óra múlva olyan rosszul lettem megint, hogy azt hittemmeghalok. Bedugult az orrom, zúgott a fülem, szédültem, kivert a víz, hányingerem lett, állva létezni sem tudtam, elsápadtam. Nagyon rossz volt.Szerintem a tabletta okozta. Ma még kipróbálom egyszer,de ha ugyanez lesz, akkor én bizony be nem szedem.  Most, hogy biztosan  tudom, hogy baba van bennem, kicsit könnybben viselem ezt.

Már csak 1 nap

A helyzet nem javult, éjszaka már nagyon rosszul voltam. Nem tudtam, hogy hánynom kell, hasmenésem lesz, vagy szívrohamom van. Kicsit fulladtam, kivert a víz, szédültem, az erőm elhagyott, borzalmas volt. Szerencsére ez csak 15 percig tartott kb. Már majdnem bevitettem magam az ügyeletre, illetve a mentő is megfordult a fejemben, de szerencsére elmúlt a doolog és arra jutottam, hogy inkább kivárom a hétfőt, akkor lesz a dokim. Nagyo nreménykedem, hogy addig kihúzom. Nem szeretném, hogy más orvos hozzám nyúljon, vagy aki nem jártas a lombikban, valamit félrediagnosztizáljon. Az egyre erőősödő, gyönyörű pozitív tesztjeim miatt semmiképp se szeretnék kockáztatni. Amúgy is az intézetben azt mondták, hogy akkor jelentkezzek, ha már nem bírom...Hát még bírom. Nehezen, de már csak egy nap, egy rémes éjszaka. Holnap addig nem leszek hajlandó hazajönni, amíg nem segítenek rajtam. Persze még rátesz egy lapáttal erre az izgalom, hiszen holnap csinálnak vérvizsgálatot. Holnap kiderül minden :)

Legyen már hétfő!

Reggel megint teszteltem. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem. Szerencsére még erősebb két csík volt rajta. A puffadás sajnos nem javul, sőt...Éjszaka volt egy rosszullétem,a gyomrom-hátam úgy szúrt,fájt, görcsölt, hogy se ülni, se feküdni nem volt jó. A férjem azt mondta, hogy elvisz orvoshoz. Reggelre szerencsére minden elmúlt, úgyhogy lebeszéltem róla. Ébredéskor legyűrtem egy fehérjeport, de már nehezen megy. Eszem tojást, húst, körözöttet, illetve azt olvastam, hogy a paradicsom jót tesz, így elkezdtem azt is erőteljesen fogyasztani. Lassan annyi mindent döntök magamba, hog olyan gyomorrontásom lesz, hogy csak na.

Közben két barátnőmmel megosztottam ezt a hírt. Tudom, hogy bármi történhet a következő hónapokban, meg hogy a babona szerint 12 hétig nem szabad elmondani senkinek,de nekem meg kellett beszélnek valakivel. Különösen, hogy mindketten nem olyan régen szültek, az egyikük ráadásul lombikos, úgyhogy mindent tud. Ő ajánlotta az orvosomat is, nagyon sokat segített. Mindketten nagyon bíztatnak, hogy ez a pozitív teszt nagyon jó, ikrek is lehetnek akár, olyan erős. Annyira bizakodom, de úgy félek, hogy valami balul sül el. Már a szülés is szóba került, de még nem akarom ennyire beleélni magamat. Méhenkívüli terhesség is lehet...Vagy egyáltalán velem akar maradni ez a baba? Ezeket a gondolatokat igyekszem gyorsan továbbpörgetni,de sajna néha megtámadják az agyamat. Biztos az sem segít, hogy egyedül semmit teszek itthon. A nagy, pufi hasam miatt, nem nagyon megy a mozgás se. Ez kész kínzás. De még mindig úgy gondolom, hogy a babáért mindent. Ha tudnám biztosan, hogy baba lesz, biztos nem érezném ilyen rosszul magamat.

Nagyon várom a hétfőt, akkor remélem okosabb leszek és megnyugodhatok...Számolom vissza az órákat.

??

Hát...újabb pozitív teszt és brutál puffadás.Azt mondták az intézetben,hogy amíg nem fulladozok addig nem nagy baj a puffadás.Ha elviselhetetlenné válik,akkor menjek be azért.Nem tudom,mi számít annak.Jelenleg nem megy az ülés,az állás,a hason fekvés,görcsölgetek és akkora vagyok,mintha kb.5 hónapos terhes lennék.Majd hétfőn rám néznek.A dokim amúgy is szabin van addig,ha megyek a vérvételre,jelezzem a problémát.Így is lesz.Továbbra is döntöm magamba a fehérjétés a vizet,de egyelőre nem sokat segít.

Vettem hétfőig minden napra egy tesztet,hogy nehogy addig begolyózzak :) Sok dolog jár a fejemben....pl.hogy ez már tényleg lehet,hogy baba?Az én hasamban?Ha az,akkor egy,esetleg mindkét apróság megmaradt?Ha valóban baba,akkor megmarad?Tényleg lehet,hogy belátható időn belül szülők leszünk?Ha nem marad meg,azt hogyan lehet túlélni?Menjek dolgozni az első,rizikós 12 héten? A napi 4 óra utazás,rengeteg átszállással megéri?És még millió kérdés merült fel.Na de ezzel legközelebb majd hétfőn kell foglalkoznom.Ha kell...

?

Hát...ilyet még nem csináltam. Mindig megvártam a vérvételt,de ma úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom egy vizelet tesztet. Pozitív lett. Nem tudom, hogy örülhetek-e már, vagy csak valami gyógyszer mellékhatása még a magas hcg szint...Hajjajj...Újabb izgalmak :)